Fényben látom a régvolt ifjúság tavát;
ahol vize apad, repedezik medre,
mégsem fogja idő, nem éri hervadás,
partján sűrű nádas hajladozik egyre.

Holtág valójában, nem is tó igazán,
s ha áradat jönne, felduzzadna szintje,
cserepes szájamat é...

Borban úszik még a fahéj
szegfűszeggel vert csónakja,<...

Zümmög a tér,
szétfut milliárd
duruzsló hang atom.
Az éj iszapjába tolnak
virtuális árnyak,
monitor villog...
Újra csak fojtott,
elfúló hangod hallgatom.
A felhorkanó vágyak
csapzott csordáján...

Kifelé jövet a fürdőből
az jár folyton az eszemben:
hány nap is még ez a világ,
amíg itt párolog vizes bőröm
a hosszú, L alakú előszobában?
Hányszor törlöm le a tükröt –
miután párába írtam a neved?
Meddig is tarthat az élet?
Érdemes-e még újrakezdeni?
A napok vásott monotóniája
nem fog-e belénk harapni,
mint farkas a Holdba,
és nem kap-e be egészben,
akár róka a sajtot hollóstól?

A ...

Gyötrő éjből ébredt hitvány hajnalokon
cigicsikk életed harmatcseppnyi vagyon.
Zsebre vágott álmod mellé fér kosz-kezed,
rád dudál egy kukás – botló lábad remeg.

Tes...

...