Kedd, 2019-06-25, 21:34
INTERAKTÍV IRODALMI PORTÁL
Irodalom
Főoldal | Regisztráció | Belépés Üdvözöllek Vendég | RSS
OLDAL KATEGÓRIÁK
CIKK [2]
Kevert műfaj, a tényszerű közlés és a cikkíró elemzése, véleménye együtt jelenik meg.
KOMMENTÁR [0]
A kommentár határműfaj a véleményközlő és a tényközlő műfajcsalád között. Alapja a magas hírértékű hír. A szerző végletekig ragaszkodik a tényekhez, adatokhoz, feltárja a tények és adatok közötti összefüggéseket saját felfogása szerint, és befolyásmentesen mutatja be a hátteret, az okokat, a célokat. A kommentárral az újságíró egy aktuális eseményről vagy témáról foglal állást, megvilágítja a téma fontosságát, összehasonlítja és mérlegeli a nyilvánosságban megjelenő felfogásokat, véleményeket. A közönségnek segít abban, hogy kiismerje magát az információk özönében, valós képet kapjon egy-egy eseményről, fejleményről.
PUBLICISZTIKA [0]
Nyilvános közírás (Világirodalmi lexikon). Egyébként igen nehéz meghatározni, a Bernáth László szerkesztette könyv szerint a legelfogadhatóbb meghatározás a következő: A PUBLICISZTIKA az értelmezés és a meggyőzés szándékával formált, a sajtóban nyilvánosságra hozott vélemény. Az újságíró állásfoglalása egy adott témával kapcsolatban. A lényeg A VÉLEMÉNY.
GLOSSZA [0]
A görög eredetű szó jelentése: széljegyzet, megjegyzés, magyarázat. Eredete az antikvitásig nyúlik vissza, a görög kultúrában komoly hagyománya volt. A gondolkodó, közügyekkel foglalkozó ember személyes ügyeinek rögzítésére szolgált. Régen lapszélre, margóra írt jegyzetet jelentett. A mai közmegegyezés szerint a rövid, tömör, gyakran bíráló, csípős hangú, elsősorban ironikus hírlapi cikk a glossza. A Lényegében egy aktuális kérdéshez való hozzászólás rövid terjedelemben. Olyan rövid, csattanós, ironikus hangvételű publicisztikai műfaj, amely elsősorban konfliktusos helyzeteket, eseteket dolgoz fel; írója a maga személyességével próbál eljutni az olvasóhoz, akinek érzelmeire, gondolataira hatni kíván. A glosszaíró gyakran álnevet, betűjelet használ.
JEGYZET [6]
Határműfaj a szépirodalom és az újságírás között. Felkapott műfaj, felmenői a pamflet, a vers, a karcolat, a kisesszé, a levél, a napló. Képviselői: Kosztolányi,Márai, Bálint György, Szép Ernő. Terjedelmileg szerény, rövid leírás, kiemelt szerepe van az újságírásban, mert a legszemélyesebb megszólalás lehetősége, ezért a legjobb szépírók írták.
TÁRCA [0]
Eredetileg színikritika volt. Laza műfaj, valóságos vagy képzeletbeli párbeszéd, portré. Lényegét írója adja: szubjektív egyéniség. A századforduló sztárja a tárcaíró. Fontos tárcaírók: Mikszáth Kálmán, Krúdy Gyula, Karinthy Frigyes, Karinthy Ferenc, Kellér Andor, Heltai Jenő, Tömörkény István. Általában a kultúrarovatok írásai, célja a szórakoztatás. Minden, ami nem politika, közélet, gazdaság. Tovább nem írt novella.
ESSZÉ [0]
Francia szó, jelentése kísérlet, próbálkozás. Módszere a tudományos értekezéshez, stílusa a szépirodalomhoz közeli. Személyes hangvételű, a gondolatot nemcsak kifejtő, hanem sokszor megjelenítő írás. Egyszerre szól a szakmabeliekhez és a nagyközönséghez. Vitázó, harcos műfaj, lebegő határműfaj. Nem törekszik megcáfolhatatlan bizonyításra, de rendelkezik szubjektív hitelességgel, láttató erővel. Egyszerre elemző és kommentáló. Montaigne esszéinek megjelenésével a filozófiatudomány jó néhány művelője nyergelt át erre a műfajra, mert élettelibb. Voltaire, Diderot, Schiller, Goethe, Bergson, Thomas Mann, Camus, Borghese. Kosztolányi Dezső, Fülep Lajos, Illyés Gyula, Szerb Antal, Németh László, Cs. Szabó László, Csoóri Sándor, Nemes Nagy Ágnes.
KRITIKA [0]
Bírálat; értékelő elemzés; objektív értékítélet; megítélés; Egyik változata a recenzió, mely lényegében egy 8-10 soros, olykor egyoldalas, figyelemfelkeltő, a művet ismertető közlemény, amely ismereti a tárgyával kapcsolatos adatokat. (Könyv esetén pl. kiadó, oldalszám, kötés, ár stb.) Fontos az elfogulatlanság!
KARCOLAT [1]
Amikor a glossza ironikus hangvétele humorba csap át.Néhány vonással teremt portrét, élethelyzetet, epizódot. Képviselői: Jókai Mór, Mikszáth Kálmán, Móricz Zsigmond, Móra Ferenc, Krúdy Gyula, Kosztolányi Dezső, Heltai Jenő. A karcolat nem törekszik összefüggő történet, jellem vagy élethelyzet bemutatására, kiragadott helyzetet mutat be, apró epizódokat. Kacérkodik a fikcióval, poénra kihegyezett műfaj. Szerkesztése, logikája laza.
HUMORESZK [0]
Ismert műfaj a zenében és a költészetben is. Nevettető hatású, karcolatszerű próza. Elbeszélő jellegű éppúgy lehet, mint elmélkedő, publicisztikai jellegű. A leggyakrabban konferansziéként halljuk a televízióban és a rádióban. Képviselői: Karinthy Frigyes, Nagy Endre, Darvas Szilárd, Tabi László, Kellér Dezső.
KROKI [0]
A grafikai gyorsrajz irodalmi megfelelője. Vázlat, felvázolás néhány vonallal. A tárca egyik változata, a karcolattal rokon. Általában derűs hangulatú, olykor szatirikus, gunyoros. Kiemelkedő képviselő: Mikszáth Kálmán, Molnár Ferenc, Karinthy Frigyes, Zelk Zoltán. Balsai Pongrác, Esterházy Péter, Orbán Ottó.
PAMFLETT [0]
Az irónia, illetve humor gyilkos gúnyba csapát. A pamflet írója nem leleplezni, hanem megsemmisíteni akar. Ami az olvasóhoz való viszonyt jelenti, nem annyira a gondolatokra, hanem az érzelmekre, ösztönökre akar hatni. Az ítéletet nem bízza a közönségre, hanem maga hirdeti ki. A szerző nyíltan felvállalja a személyes élményét, elfogultságát. Kísérletet sem tesz arra, hogy a kommentátor íróhoz hasonlóan tényekkel, összefüggésekkel operáljon. Számára a cél a fontos, nem az eszköz. Szó sincs eleganciáról, szépirodalmi, stilisztikai minőségről. Kifejezésmódja nyers és durva. Cél a meghökkentés, a gyűlölet, a düh, megvetés kiváltás a közönségből. Határműfaj a politikai röpirattal. Képviselője: Csurka István.
FRISS IRODALOM
VÁLOGATÁSOK
FÓRUMTÉMÁK
  • Így nyír ki minket a munka (4)
  • Hawking: Nincsenek is fekete lyukak (1)
  • Melyek voltak a 2013-as év legjobb magyar könyvei? (0)
  • OLVASTAD MÁR?
    [2014-08-27][LÍRA]
    Vasi Ferenc Zoltán Holdhídon (0)
    [2014-08-18][EPIKA]
    Czinege László: Áprilisi tréfa (V. rész) (0)
    [2016-05-02][LÍRA]
    Vuts Józsefné - Pengeél (2)
    [2014-08-16][EPIKA]
    Czinege László: Áprilisi tréfa (XI. rész) (0)
    [2014-09-01][LÍRA]
    Vasi Ferenc Zoltán Akácsor (2)
    [2016-09-11][LÍRA]
    Czinege László: Dőreség (0)
    [2014-08-15][LÍRA]
    Czinege László: Karácsony előtt (0)
    [2014-08-15][LÍRA]
    Czinege László: Két ünnep közt (0)
    [2013-05-30][LÍRA]
    Czinege László: hangulat (0)
    [2014-08-17][LÍRA]
    Vuts Józsefné: T i é d (0)
    ÚJ KÉPEK
    Bory-Vár
    Győri utcakép
    Csengettyűk - virágfotó
    Gyerekportré
    Moldova György
    BANNERFORGATÓ
    LINKPARTNEREINK
  • LINKÉPÍTŐ
  • FÜGGÖNY
  • LAKÁSTEXTIL WEBÁRUHÁZ
  • MÉTERÁRU
  • VOILE FÜGGÖNYÖK
  • PATCHWORK
  • ÁGYTAKARÓ
  • ORGANZA FÜGGÖNY
  • TEXTIL ÁRUK
  • TEXTILPONT KISZÁLLÍTÁS
  • FÜGGÖNY MÉTERÁRU BUDAPEST
  • TEXTIL
  • ÁGYNEMŰ
  • DIMENZIÓK
  • LAKÁSTEXTIL
  • KÖVESS BENNÜNKET!
    FACEBOOK OLDALUNK
    CÍMLAP » IRODALOM - olvasnivaló » Véleményközlő műfajcsalád » JEGYZET

    Gondolatok a verandán

     

    Czinege László: Gondolatok a verandánMasszív, megbízhatónak tűnő, klinkertéglás oszlopok mellett ülök a verandán. Elég kényelmes az áttetsző, modern műanyagszékem. Jól jár itt a levegő és a füst. A társaság nagy része még kinn „bagzik” a ház előtt, és teli tüdővel szívja-fújja, mondja a magáét.
    Eszembe jutnak a jónéhány évvel ezelőtti szokásaim: én is „ködösítettem” rendesen. Kövér füstöt eregetve rontottam a levegőt, és melegítettem vagy hűtöttem magam az évszaknak megfelelő tudatmódosító itókákkal. Most, ahogy bambulok az utca felé, és a régmúlton elmélkedem, déjà vu érzésem támad: átéltem ezt már egyszer más környezetben. Igen. Biztos, hogy átéltem, csak egy másik klubban. Ott is így kezdődött mindig, minden találkozó.

     

    Emlékszem, egyszer például vidéken, egy apró falu csicsás, faház-kocsmájában jöttünk össze az irodalomra és az alkoholra szomjazó tagokkal. A hangulat tetőpontján egy darabot színre is vittünk, amiben annyian „felléptek”, hogy néző alig maradt. Így aztán mi, szerep nélküliek – néhány falubeli kocsmalátogatóval –, kényelmesen hátradőlve követtük az előadást, miközben a társulat többi tagja a pult előtt szorongott három sorban.
    A darab témája illett is a környezethez, az volt a címe: Borbála kocsmája.
    Lényegében nem egészen értettem mit taglal a mű, és sokszor azt sem láttam, ki beszél, mert takarásban állt. Így fordulhatott az elő, hogy amikor eredeti cigány akcentussal megszólalt a legjobb költőnek tartott cimborám, kíváncsian oldalra hajoltam megnézni: kié lehet eme autentikus hang, és amikor végre azonosítottam a forrást, olyan hevesen tört ki belőlem a tetszésnyilvánítás, hogy az előzőleg meggondolatlanul felhörpintett v. b. k. sugárban spiccelt ki az orromon keresztül.
    Kisomfordáltam a mosdóba, leöblítettem a bornyomokat magamról, és hoztam papírtörölközőt az asztalt rendbe tenni.
    Később mellém ült a falubeli főirodalmár, a helyi újságszerkesztő és történelemkutató költő-író. A vébékás akció még csak-csak elment volna nála, de az már kiverte a biztosítékot, amikor unalmasnak titulálva a helyi erők előadását, kifejtettem: nem igazán kíváncsi senki arra, Rozi néni és unokája mennyi gesztenyelevelet gereblyéztek össze ősszel a templomkertben, és a patakparti járdát ki csinálta meg társadalmi munkában. Ez faluügy. Mi nem ezért vagyunk itt, hanem hogy jól mulassunk, és emlékezetes legyen a leruccanás.
    A kedves beszólás után a klubtárs megjegyzett magának, és még évek múlva is ezzel az esettel érvelt nem egy – alapvetően – költészettel, kritikával kapcsolatos vitában. Sose tudtam elhitetni vele: már régóta nem iszom, sőt, nem is dohányzom – megváltoztam sok dologban, és talán valamit konyítok a verseléshez is.


    Nos, a verandán nem véletlenül jutott eszembe ez a régi sztori. A műsorvezető azzal indított – kiragadva a mikrofont az első előadó kezéből –, talán odafigyelhetne mindenki, ha már azért jött el, hogy meghallgassa mások műveit és felolvassa a sajátját. Mert – szerinte – kb. annyi figyelmet várhat később saját írása olvasásakor is, amennyit most másoknak épp megad.
    Az is felrémlett a régebbi időkből, amikor egy aránylag lelkes, vagy pusztán csak kijelölt klubtárs, minden összeröffenés után magasztaló összefoglalót írt a találkozóról. Valaki egyszer így fogalmazott: „Még mindig itt zsibong az agyamban kedves mindannyitok hanghulláma, itt vibrál szemem előtt holografikus lényetek. Nem feledem a gyönyörű és hasznos perceket, amit adtatok nekem, és hogy érezhettem pozitív energiátokat. Hatalmas élményben volt részem.”

    Én most nem éreztem semmiféle energiamezőt. Néhány jelenlévő épphogy köszönt, de a legtöbben kispórolták azt is. Volt, aki pillantásra sem méltatott, pedig nemrég még puszik is dukáltak.
    No, de ez a mai társasági morál, ilyen keveredettséget mutatnak az illanó rétegérdekek. Korrekt odaállásról már csak elvétve hallani.

    Említettem: déjà vu… Igen. Néhány perc múlva borult a söröskrigli, úszott az asztal… Tunkolás, mártogatás. Folytasd tovább!
    Persze, jött is a folytatás. Az egyik „szakértő” úgy elállította a hangosítást, hogy szájról jobban lehetett olvasni, mint füllel érteni. Ám ez is elment így egy darabig. Néhány előadó hangfrekvenciája sikeresen átjött valahogy a torzításon is. Később azonban már inkább mikrofon nélkül próbálkoztak a szerzőtársak.
    Némelyik műbe belekapva, beleakadva elhangzott egy-két értékelésszerű kritikai megjegyzés, de leginkább csak az unalmas, nem hiteles, nem kell mindent megírni (viszont nekem muszáj) és egyéb – tetszik, nem tetszik – szeszgőzös toposzok hangzottak el.
    Az egyik csúcsjelenet viszont egyértelműen az volt, amikor a beszélő felelevenítette azt a régi axiómát, ami szerint rengeteget dob a jó előadás egy mű élvezhetőségén, hiszen még a gyenguska verset is felemeli a kiváló interpretálás. Ezután a közismert előadóművész saját verseit szavalta, amire a konzekvens szpíker rögvest lecsapva hozzátette: „no, erről beszéltem…” (wazze!).
    A „tartalék” szpíker majdhogynem elverte a kezét, de az előbbi csak mondogatta makacsmód a magáét, s közben enyhén bandzsítva kinézte az asztal alól a pókhálókat.


    A totálkár számomra mégis az volt, amikor szintén az első számú szpíker lebaltázta a nemrég még verseit értő, "előadó-istennőnek" kikiáltott szerzőtársat, mert a „gót” naplórészlet után azt találta mondani: ez neki teljesen kaffkai (vagy kafkai), mert ezen még azóta is polemizálunk (hogy egyáltalán ki, melyik klasszikusra is gondolt). Mindenesetre a szpíker úgy vélte: ne mondjon ilyet, aki nem ért az irodalomtörténethez, aztán körkérdésként gyorsan továbbadta az egyetértés vagy a felmentés lehetőségét.
    A szerzőtárs értetlenül nézett szét a teremben, és rögtön távozott is. A kettesszámú szpíker próbált kárt enyhíteni az üvegfalon túli előtérben. Azt nem tudhatjuk, mennyire sikerült. Nekem viszont „Ács Feri” gondolathullámai tükröződtek be:

    „Egymást közt vagyunk – elég
    Ennyi. Megtelt a pálya full-ra.
    Isten véletlen passzaként:
    Pattanni bentre, hullni túlra.”

    Tíz óra után elfogytak a vállalkozó kedvű felolvasók, ám kiscsoportokban folyt még diskurzus az épület előtt ugyanúgy, mint a verandán. Közben azért időnként - suttyomban - repült néhány eszcájg és söröskrigli az utca túloldalára, a parkoló kocsik közé. Ez persze nem nevezhető kifejezett irodalmárszokásnak (inkább kocsmakörben elterjedt, fiatalos, fővárosi divat), ahogyan az sem: akadt, aki az utcáról beinvitáló hasznos szokását megtörve hangos – a f…m kivan veletek – felkiáltással viharzott el elég korán.

     

    Szóval, tkp. félcsendes időnk volt. Kellemesen lehűlt éjjelre a hőmérséklet, de ahogy kinéztem néha a klinkertéglás oszlopok mellől a felhőkre, láttam amint folyamatosan, laposakat villámlott.

    Oszlopok, oszlopok… igen. Kellenek ezek a térelemek, bár lehet, hogy megtartaná magát önállóan is a szerkezet, van olyan stabilra méretezve az áthidaló. Viszont, ha már nem teherviselők a funkciójukban, legalább mutassanak jól.
    Ahogy ott ültem a verandán – figyelve az utcát és az eget – szemügyre vettem a klinkertéglákat: Kívülről tetszetősek, de valamiért nem érnek körbe; kimaradt egy sáv, ami le lett simítva malterral. Bentről éppen ez a sáv látszik, és persze széleken a fugák. A belső oldalon valamiért azokban is kitüremkedik a megkötött, fölös anyag.

    Így láttam a harmadik Veranda estet, ilyen, és ehhez hasonló gondolataim formálódtak. Ez egy vélemény. Persze ismerem a sokak által kedvelt mondást: „a vélemény olyan, mint a segglyuk, mindenkinek van, ám mégsem kíváncsi senki a másikéra.”
    Talán akad azonban némi csúsztatás ebben a "szállóigében", hiszen vannak, akik ezt is máshogyan fogják föl, mint a többség.



    tokio170, szo, 08/08/2009 - 11:36

    Kategória: JEGYZET | Hozzáadta:: tokio170 (2013-06-14) | Szerző: Czinege László
    Megtekintések száma: 5923 | Hozzászólások: 2 | Címkék (kulcsszavak): publicisztika, jegyzet, gondolatok a verandán | Helyezés: 5.0/1
    Összes hozzászólás: 2
    avatar
    0
    1 fellegvary • 07:45, 2016-01-04
    A végén egy jót nevettem, emberi, ha elmondom a véleményem, emberi ha mégsem, azonban ha nem szól senki senkihez, s ebben egyetértek a cikkel, akkor elnémulunk, megáll valami nemesd és válunk nemteleneké, hát ne  így legyen, gratulálok a cikkhez.
    avatar
    0
    2 jozsa • 09:35, 2016-01-04
    örömmel olvastalak, nagyszerű oszlop, s az író is! Bravó
    avatar
    KERESÉS
    STATISZTIKA
    Online összesen: 1
    Vendégek: 1
    Felhasználók: 0


    PORTÁLTAGOK: 75
    KOMMENTEK: 391
    FÓRUM: 3/8
    FOTÓK: 36
    IRODALOM: 276
    HÍREK: 88
    LETÖLTÉSEK: 3
    MAGAZIN: 14
    VÁLOGATÁSOK: 13
    VIDEÓK: 6

    Születésnapok:

    FRISS KOMMENTEK
    A versed szintén csodás etűd. Ritmusával, hangulatával és gondolataival felemelő...

    Az illetékeseknek az a jó, ha minél kevesebb a nyugdíjas. Úgy vélik, ők maguk ki...

    Lebilincselő olvasmány volt. A befejező gondolat pedig nagyon tanulságos. Nagy u...

    Nincs értelme nagy betűket használni, aki gyengén lát, az Ctrl + billentyűkombin...

    Nem szabad átállítani nagyobbra a betűket?


    ÜZENŐFAL
    VIDEÓK
    00:01:54

    Czinege László: Karácsonyi szonett

    • Látogatottság:
    • Összes hozzászólás: 2
    • Helyezés: 5.0
    00:04:46

    Czinege László: kéjpillanat

    • Látogatottság:
    • Összes hozzászólás: 0
    • Helyezés: 0.0
    00:03:14

    Elszívás

    • Látogatottság:
    • Összes hozzászólás: 3
    • Helyezés: 0.0
    HANGOSVERSEK
    [2013-06-18][Hangosversek]
    Becsülj akkor... (4)
    [2013-09-21][Hangosversek]
    Őszi éj Pesten (1)
    [2014-08-27][Hangosversek]
    Mintha kézenfekvő lenne (1)
    CÍMKEFELHŐ

    Copyright Irodalom Online © 2019