A szépirodalom irányába mutat: van benne párbeszéd, hangulatfestés, fordulat. Pontos információkat tartalmaz, neveket, helyszíneket, elhangzott, valós mondatokat.
Amikor nekiláttam elolvasni Emmi Itaranta könyvét, még nem is sejtettem, mit tartok a kezemben. Bezárkóztam a dolgozószobámba egy jó adag tea társaságában, és igyekeztem együtt haladni a könyv titokzatos főhősnőjével Noria Kaitioval. A távoli poszt apokaliptikus jövőben járunk, egy allegorikus történetben, ahol a műanyagot temetik, az üvegházakban teafű készül, és a legnagyobb kincs az ivóvíz, és mintha valami elmosná a határvonalakt, érték és elnyomás, a disztópikus diktatúra és a valóság között.