Kiömlött az égre a fekete tinta,
csillagbuborékok pattannak szét rajta,
szobámban a sötét számolgatja nyáját,
kandallópárkányról lógatja a lábát.
Takarómba bújva kergetem magányom,
testem lét-súlyával gödröt váj az ágyon,
rebbenő pillámon játszik már az álom,
öntudatom lebeg valósághatáron.
Függönyön imbolyog árnybalettkar tánca,
- ahogyan a szél a kinti lámpát rázza -
szellemformát ölt a sápadt fényre ránca,
szemem akaratlan alakodat látja.
Éj zenekara húz altatót fülembe,
ezernyi apró zaj egy-egy hangszer benne,
lámpavas xilofon, s
...
Tovább »
Kategória: LÍRA |
Megtekintések száma: 1588 |
Hozzáadta:: gabiga |
Dátum: 2013-04-26
|
|
- HAITI (PORT-AU-PRINCE) 2010.
Megrázta hátát a föld,
sikolt a kín, a fájdalom,
rombolt az ősi erő.
Martalék lett a hatalom.
Kezek nyúlnak kezek után,
kiált az élet a romok alól,
kíméletlen pusztítás.
Káosz, éhség ül a trónon.
Otthontalanok szemében
otthonra lelt a félelem.
Éhezők, szomjazók között
kísért a halál… élni kell!
…a remény utat talál.
Kategória: LÍRA |
Megtekintések száma: 1585 |
Hozzáadta:: Nóri |
Dátum: 2013-04-09
|
|
Kiseperte holdudvarát,
benne táncolt egész este -
dalol az éj, bontja haját,
barnán fénylik pucér teste.
Lator szellő súg fülébe -
simogató hangja botor,
csiklandóan nyúl ölébe,
nevetésük hullámfodor.
Ropog az ágy, deszkája ég,
elparázslik, akár a nyár -
ősz kacsint az ég peremén,
s szikrát gyűjt a látóhatár.
Kategória: LÍRA |
Megtekintések száma: 1582 |
Hozzáadta:: tokio170 |
Dátum: 2013-04-08
|
|
Ma éjjel is csak a főnszél elől szalad
a letépett, kiborult kosárnyi levél.
Lassú, tétova eső balgán könnyedez
lagymatag bánatként, majd lomhán elpereg.
Az ablakba farkasfejű árnyak bújnak,
parázsszem-emlékek villannak fel, ahogy
neonkörökkel incselkedik a huzat,
mintha üvegfestékbe firkálna lyukat.
Bénán remeg a koszos műanyagredőny,
még koboz rajta a hűvös reményhullám,
s a pormacskákat hajtó füstös léglemez,
mint pókháló a rácson: lustán lengedez.
Tördelten illeszt össze elmém képeket,
miközben nyelem a szúrós, sós levegőt,
s a halszagú sötétben némán izzadok.
Régmúlthoz toldozott, tűnődő rab vagyok.
Húsz éve, - akkor sem eredt el a zápor,
zavartan hallgattuk suta zihálásunk.
Most mégis egy hang, egy elnyűtt kérdés sajog,
léhán lifeg
...
Tovább »
Kategória: LÍRA |
Megtekintések száma: 1567 |
Hozzáadta:: tokio170 |
Dátum: 2013-03-30
|
|
Majd akkor, ha…
odaérek a látóhatár elé egy-két fokra,
s arcomra markáns árnyékot vet az idő,
átkiáltok alsó és felső világokba:
elfogyott a föld és a türelem – halihó!
Nem fordulhatok vissza, ladikom kevés,
süllyed alattam, mint korhadt dimenzió.
Megroggyant testem csak ráncos kiterjedés,
még egy ingatag, tétova lépés és átesek.
Gondolnom kell most egy utolsót előre...
Jártak már így többen, hasonló váteszek.
Tudatom villan még, fény cikkan, hang
...
Tovább »
Kategória: LÍRA |
Megtekintések száma: 1564 |
Hozzáadta:: tokio170 |
Dátum: 2013-03-23
|
|
Érzések göröngyös szántásán bukdácsol az ember,
tengerek iszapjában keres forrón feltörő forrásokat,
moszatok közt matat – hínárhálót dobva magányára –,
kavicsokat csodál, majd mint tüskésrája, komótosan
homály-kétségek felé lebeg – vitatkozva önmagával,
perelve évezredekkel, amelyek kialakították hálátlan,
vámszedő ösztöneit. Így aztán tündökölni és elbújni,
gyűlölni és imádni, táncolni és búsongni kénytelen,
amikor sejtfalakat robbant a hormonháború, vagy ha
léleklápján ellobbannak szeretete végső ingófényei.
Tévelygő ember! – akárhol kóborogsz az erdők tompa
csendjében, hegy
...
Tovább »
Kategória: LÍRA |
Megtekintések száma: 1575 |
Hozzáadta:: tokio170 |
Dátum: 2013-03-22
|
|
|
