Akár élhetnéd is. Ám mindegyre elrúgod magad a valóságtól, ahogyan magyarázkodsz. Fárasztó lehet kitérni, szándékkal esni mulasztásba. Minek törnéd szét, ha szilánkjai zavarbaejtően azonos képet sokszoroznának?
Bábozódj ki! — már nem védelmez, csak elszigetel a burok. Elég, ha hagyod lefutni a génjeidbe kódolt programot. Hiábavaló lenne kifogásokat keresned; teendőid listájának élén egy rég esedékes bejegyzés áll.
.......................................................................„Megküzd-e a nép az ő királyfiáért? Ha a halál tette .......................................................................őt védtelenné: ki az, aki eljön az ő nevében? Kicsoda .......................................................................győz a hős nevében? Nekünk ez van olyan kérdés, .......................................................................mint a 'Lenni vagy nem lenni'. A válasz akár meg- .......................................................................maradásunkról is dönthet."
A lelkem sajog, mert benne néhány öltés elnagyolt kis férc lett. Enyém volt a döntés, húzom-e szorosra vagy hézagot hagyok, hadd járjanak ki-be ördögök, angyalok.
Minden szúrás után a szemedbe nézek, picikét meghalok, lehet meg sem érzed. Pisszenni sem merek akárhogyan szólnál, számomra te maradsz ima, bűn és oltár.
háromezerötszázötven semmi okom hogy közöljem ötvenegy perc szívdobbanás közben csendből sincs ráadás szűk órányi eldönthető mire érdemes ez idő ezernyolcvan lélegzetre herdáljam vagy fogjam perbe nem úgy telik hogyha unlak ha szeretlek percként futna
magammal viszem
ölelésed melegét
- puha kendőjébe bújok -
már hűvös az őszi éj,
sóhajomra dermed hidege,
s fehér párája száll -
mintha én is füstölnék,
ahogy te szoktál…
magammal viszem
ámbra illatod,
tenyerembe szorítom
- arcodat becézte nemrég -
s ha belélegzem,
hiszek az illó-aromáknak -
mintha itt lennél,
lehunyt szemmel látlak…
magammal viszem
búcsúpillantásod
- szikrája retinám
... Tovább »
