.......................................................................„Megküzd-e a nép az ő királyfiáért? Ha a halál tette .......................................................................őt védtelenné: ki az, aki eljön az ő nevében? Kicsoda .......................................................................győz a hős nevében? Nekünk ez van olyan kérdés, .......................................................................mint a 'Lenni vagy nem lenni'. A válasz akár meg- .......................................................................maradásunkról is dönthet."
A lelkem sajog, mert benne néhány öltés elnagyolt kis férc lett. Enyém volt a döntés, húzom-e szorosra vagy hézagot hagyok, hadd járjanak ki-be ördögök, angyalok.
Minden szúrás után a szemedbe nézek, picikét meghalok, lehet meg sem érzed. Pisszenni sem merek akárhogyan szólnál, számomra te maradsz ima, bűn és oltár.
háromezerötszázötven semmi okom hogy közöljem ötvenegy perc szívdobbanás közben csendből sincs ráadás szűk órányi eldönthető mire érdemes ez idő ezernyolcvan lélegzetre herdáljam vagy fogjam perbe nem úgy telik hogyha unlak ha szeretlek percként futna
magammal viszem
ölelésed melegét
- puha kendőjébe bújok -
már hűvös az őszi éj,
sóhajomra dermed hidege,
s fehér párája száll -
mintha én is füstölnék,
ahogy te szoktál…
magammal viszem
ámbra illatod,
tenyerembe szorítom
- arcodat becézte nemrég -
s ha belélegzem,
hiszek az illó-aromáknak -
mintha itt lennél,
lehunyt szemmel látlak…
magammal viszem
búcsúpillantásod
- szikrája retinám
... Tovább »
Ma éjjel is csak a főnszél elől szalad
a letépett, kiborult kosárnyi levél.
Lassú, tétova eső balgán könnyedez
lagymatag bánatként, majd lomhán elpereg.
Az ablakba farkasfejű árnyak bújnak,
parázsszem-emlékek villannak fel, ahogy
neonkörökkel incselkedik a huzat,
mintha üvegfestékbe firkálna lyukat.
Bénán remeg a koszos műanyagredőny,
még koboz rajta a hűvös reményhullám,
s a pormacskákat hajtó füstös léglemez,
mint pókháló a rácson: lustán lengedez.
Tördelten illeszt össze elmém képeket,
miközben nyelem a szúrós, sós levegőt,
s a halszagú sötétben némán izzadok.
Régmúlthoz toldozott, tűnődő rab vagyok.
Húsz éve, - akkor sem eredt el a zápor,
zavartan hallgattuk suta zihálásunk.
Most mégis egy hang,
... Tovább »
