Nem lehettem volna sebezhetőbb, sem teljesebb egész, mint akkor. Történelem előtti jel a szív legbenső falán — hasztalan próbáltam lefordítani nyelvére. Furcsálkodva nézett, de mind távolabbról, hogy ne lássam, mennyire kedvére van zavarom. Engedte, hogy beérjem s rácsodálkozzak: öröktől adott. Vissza tudtam rá mosolyogni.
Hervadhatatlanki tarthat virágot kezében? Kiőrizheti meg a pillanatot, múlhatatlan? Tenyerében a tenger hullámzását, ki? Égrelobogást a gyertyalángban is, ki? Léptek neszére várakozás
... Tovább »
Ideje belátnod: nem csak lakója, de lakóhelye is vagy; részeként az egésznek. Hogyan érhetnéd be spektrumaival? Ha elvontál minden zavaró objektumot, és szemed ép, akkor is csak törten láthatod a fényt. Kívül nem fogod megtalálni, ami benned világlik. Illő tisztelettel kopogtass be hát önmagadhoz, és ne késlekedj az ajtót sarkig kitárni.
Akár élhetnéd is. Ám mindegyre elrúgod magad a valóságtól, ahogyan magyarázkodsz. Fárasztó lehet kitérni, szándékkal esni mulasztásba. Minek törnéd szét, ha szilánkjai zavarbaejtően azonos képet sokszoroznának?
Bábozódj ki! — már nem védelmez, csak elszigetel a burok. Elég, ha hagyod lefutni a génjeidbe kódolt programot. Hiábavaló lenne kifogásokat keresned; teendőid listájának élén egy rég esedékes bejegyzés áll.
.......................................................................„Megküzd-e a nép az ő királyfiáért? Ha a halál tette .......................................................................őt védtelenné: ki az, aki eljön az ő nevében? Kicsoda .......................................................................győz a hős nevében? Nekünk ez van olyan kérdés, .......................................................................mint a 'Lenni vagy nem lenni'. A válasz akár meg- .......................................................................maradásunkról is dönthet."
A lelkem sajog, mert
benne néhány öltés
elnagyolt kis férc lett.
Enyém volt a döntés,
húzom-e szorosra
vagy hézagot hagyok,
hadd járjanak ki-be
ördögök, angyalok.
Minden szúrás után
a szemedbe nézek,
picikét meghalok,
lehet meg sem érzed.
Pisszenni sem merek
akárhogyan szólnál,
számomra te maradsz
ima, bűn és oltár.
háromezerötszázötven
semmi okom hogy közöljem
ötvenegy perc szívdobbanás
közben csendből sincs ráadás
szűk órányi eldönthető
mire érdemes ez idő
ezernyolcvan lélegzetre
herdáljam vagy fogjam perbe
nem úgy telik hogyha unlak
ha szeretlek percként futna
magammal viszem
ölelésed melegét
- puha kendőjébe bújok -
már hűvös az őszi éj,
sóhajomra dermed hidege,
s fehér párája száll -
mintha én is füstölnék,
ahogy te szoktál…
magammal viszem
ámbra illatod,
tenyerembe szorítom
- arcodat becézte nemrég -
s ha belélegzem,
hiszek az illó-aromáknak -
mintha itt lennél,
lehunyt szemmel látlak…
magammal viszem
búcsúpillantásod
- szikrája retinámra égett -
út menti fák s
... Tovább »
