
Kertek kontúrján borzol a fésűfogú szél,
tetőcserepeken puhán tapogat a fény.
Az utcai lámpa, mint óriási sáska,
guvadó szemével a virradatot várja.
Házfalak sarkain már vibrál a hajnal,
kerítésdrótokon billeg üggyel-bajjal,
furcsán álmélkodik, szemléli a tájat,
tétova színekből állít össze nyájat.
Rád gondolok hosszan, míg erőt gyűjt az új nap:
Lesz-e elég időnk, mint sorban utolsóknak?
Összegyűjthetjük-e a szerteszórt éveket?
Mély álomfoglalatba illesztem képedet.
Kategória: LÍRA |
Megtekintések száma: 77 |
Hozzáadta:: tokio170 |
Dátum: 2023-01-07
|
|

Rozzant buszok járnak
fuldokló motorral,
kövér füstöt nyomnak
keverve korommal.
Imbolygó oszlopok,
drótháló rengeteg -
vágány útvesztőben
villamos ténfereg.
Csiszolatlan gyémánt,
háromszög alakban
körbezárt udvar,
málló foglalatban.
Salétromos házak,
szégyenlős ablakok,
lesütött szemekkel
várják a holnapot.
Hatszögletű gombák,
forgalmi épület,
ravatalon fekvők -
leélték éltüket.
Színház itt az utca,
ámul a közönség,
gyülekezőt tart
a színész közösség:
Alkalmi munkások,
tántorgó részegek,
kolduló mű-sánták,
éjjeli nepperek.
Mintha késve lenne -
nagy sietve teszi -,
rohan körbe-körbe
vén locsoló kocsi.
Nyomja a vízágyút,
fénylik már az aszfalt,
nem látszik a kátyú -
ám lehetsz tapasztalt...
Vánszorog az éjjel -
szél húzza a kezét,
felszárad az úttest,
s ott marad a szemét.
Rozzant buszok járnak
fuldokló motorral,
kövér füstöt nyomnak
keverve korommal.
Imbolygó oszlopok,
drótháló rengeteg -
vágány útvesztőben
villamos ténfereg.
2006-10-17
Kategória: LÍRA |
Megtekintések száma: 88 |
Hozzáadta:: tokio170 |
Dátum: 2022-12-23
|
|

Elmúlt az éj, a vidám barátölelés,
feldöntöttük sörünket, lucskos a söntés.
Kezünk elengedtük, karunk elernyedett,
mondatfoszlányaink lógó lebernyegek.
A hajnal arcára ráfagyott a fátyol,
az útszéli bokor hullólevél jászol.
Roppan a lábam alatt a fűcsökevény,
mint a kocsmapadlón szétszórt sós sütemény.
Éles a levegő, frissen köszörült bárd,
jéghideg éle az idegeimbe vág.
Egy óra most a perc, még bóbiskol a nap,
jégkockából olvad a fázós pillanat.
Elvesztettem sálam, eltűnt minden barát,
zsibbadt öntudatom elvarázsolt világ.
Senki nem tart velem, egy taxit sem érek,
otthon is hideg vár, ha majd hazatérek.
2006. 12. 28.
Kategória: LÍRA |
Megtekintések száma: 351 |
Hozzáadta:: tokio170 |
Dátum: 2022-06-15
|
|

Lehelet borzongat,
október vonaglik végig
testemen furán,
magányos esték
bolyhos zsebébe nyúl
a zavartan mosolygó
céda délután.
Rostélyon sistergő évek –
serceg a hajdan-hangulat,
parázsra fröccsen az idő,
s fellángol néhány
régmúlt pillanat:
Emlékektől részegen
billeg a Nagyváradon
az utolsó 51/A.
Mintha fognák nagyon –
sikoltva fordul át,
felszisszen, megremeg –
leesnek sáska csápjai –
sötétbe fúl az égi nesz.
Egy padra dobja magát –
mint régen – megérkezett
a néhai szerelem.
Nem ölel, nem ad kezet,
fesztelen áll fel, kitér,
lebegve a körút felé halad,
s alakja könnyedén
a tömegre rátapad.
Az illatát keresem,
tiszta… tiszta vanília –
az időtlen térbe száll.
Ajkát idézem: sötétlila,
s a szoknyája szövetén
felcsúszó látomás
elmúlt tavaszt riszál.
Még feltűnik hirtelen,
távolból néz felém –
alakja megtörött,
s gomolygó vágyakkal
a felhőkbe költözött.
Az űr szele bontja szét
csóványi láng haját,
tétován integet,
és kigyújtja csillagát.
2009. okt. 21.
Kategória: LÍRA |
Megtekintések száma: 401 |
Hozzáadta:: tokio170 |
Dátum: 2022-02-15
|
|

Száraz a szó, porzik: már öt óra talán?
Útra hullt emberek sietnek szaporán.
Nyitott ablakokból krákogó köhögés
fröccsenve fakad ki, mint megérett kelés.
Beindult a reggel, motorja fúj – dohog,
zsúfolt megállókba bűzös buszként csorog.
Felszállnak torz gépek – álarcukban szépek –
felvert álmukból még magukhoz sem tértek.
Szemközti oldalon, sok gyűrött éjszakás
zsákmánnyal tér haza, mint sikeres vadász.
Van, aki keresett – akad, aki költött,
közelebb férkőzött pénzhez vagy egy ölhöz.
Csöves fordul lomhán, kőre csurran nyála,
bódult álmát őrzi néhány hű strázsája.
Vacka mellett mered három üres flakon,
bíbor tartalmuk – már eldorbézolt vagyon.
2007. 07. 18.
Kategória: LÍRA |
Megtekintések száma: 485 |
Hozzáadta:: tokio170 |
Dátum: 2022-02-15
|
|

A szerző
Szépíró maca a Muci,
stílusa sem faramuci,
regénye hatalmas,
szárnyaló szirti sas –
gömbölyű feneke duci.
A csöves
Pazarlóan élt a csöves,
most fekhelye macskaköves,
ha van kis aprója,
jövőjét elszórja –
zsebéből széthull a törek.
A tanár
Már múltjából él a tanár,
tar elméjén dúlt a tatár,
nevet saját viccén:
nem lát túl a sliccén –
a vécén is mellétalál.
A kéjnő
Türelmi zónák lakója,
úgy jár-kel, akár a gólya,
riszálja a popót,
nem fogad el aprót –
ha éppen nincsen kankója.
A taxis
Magyar honban élt egy taxis,
nagy szokása volt a baksis.
fizetett kórházban,
hotelben, kocsmában –
néha még az utasnak is.
A politikus
Pesten élt egy politikus,
szent életű volt, etikus,
nem okozott talányt:
nem vett fel átalányt,
korrupt sem lett – így logikus.
2007. 05. 14.
Kategória: LÍRA |
Megtekintések száma: 549 |
Hozzáadta:: tokio170 |
Dátum: 2022-01-30
|
|

Valóban rám haragszol, s nem magadra,
hogy üstökön ragadtam készakarva
minden kis dalom. Nem tudhatom, mit ér
betűm; kútba ejtett szóalom, klisé
alá való vagy talán alávaló,
mit magába rejt, s csupán selejt. Ha jó
vagy épp nem ér Apolló nyomdokába,
hát Istenem… Most itt hagyom csupán csak
pár soron belül, így, egyszerűn adom.
Még játszhatunk felesleges „haragszom
rád”-ot, de nézd el, vétlen az hibázott
kinek gerince nem hajol, amerre
fúj a szél, s mert szülője nem nevelte
másnak, mint tiszta képe önmagának.
Ha kell, batyum veszem halkan, szótlanul,
jó pap is, úgy tartják, holtáig tanul.
Kategória: LÍRA |
Megtekintések száma: 550 |
Hozzáadta:: vutskatka |
Dátum: 2021-12-16
|
|
Kategória: LÍRA |
Megtekintések száma: 528 |
Hozzáadta:: tokio170 |
Dátum: 2021-10-13
|
|

(a csepűrágó álma)
Óvatosan áll fel, teste roggyant bürü,
csárdába csalta be – tegnap még – egy gügyü.
Fogytán van élenye, agya bornírt, kába,
fejében cirmol vagy száz dibdáb eszkába.
Mély volt elmúlt este a korcsmai csanak,
hol fád képet vágva csigert osztanak.
Most ciherben fekszik, ingujja csúf vörös,
megfogta éjszaka a nedves álkörmös.
Mellette csapa, távolban cserény látszik,
csiszár öntudata békasóval játszik.
gondolataival bagóhiten vannak,
bojnyik járt éjszaka: nyitva ajtó, ablak.
Stírölgeti zsebét – felöltője cefet,
aprehendálóan vet magára szemet.
Bakacsin öltönye tépett – szakadt pánttal.
segítséget kérjen, amit elvből átall?
Egy agglant jár arra, karján jó nagy ampa,
bogárzik szájából a jókívánsága.
Arca mosolyog, szeme elkerekedik,
a nyúzott arszlánra rögtön fenekedik.
Jó napot, kedveském! (hitvány csepűrágó,
akolba való rossz, darvadzó hóhányó).
Balkörmű éj után éghet a bélésed,
ihatsz az ampámból – tudom az kérésed.
Iszik egyet – véli gyomrának elixír,
kinyögni egy hangot, azonban alig bír.
Mi volt ez vén satrafa, folyékony azót?
lefojtja torkomban az avanzsáló szót.
Enigma ez fiam, coki hajszra, csára,
amorózó tested áztatja a csáva!
Földre rogy lassan a vándor csepűrágó,
gyomra, torka izzik – okádó tűzhányó.
Empirikus énje mohón tollat ragad,
dancs fájdalmát írva, semmit el nem tagad.
Előkotorássza kellékes pisztolyát,
s feje alá tesz egy véres episztolát.
2007 10. 07.
Szómagyarázat:
bürü - gyaloghíd
gügyü - házasságközvetítő asszony
éleny - oxigén
bornírt - korlátolt
cirmol - mocskol
dibdáb - hitvány
eszkába - vaskapocs
csanak - fa ivóedény
csiger - lőre; savanyú bor
fád - unott
ciher - bozót; avar
álkörmös - élénkvörös színű növényi festékanyag
csapa - vadcsapás
cserény - vesszőfonatú fal, kerítés
csiszár - csiszol ige származéka
békasó - simára csiszolódott fehér kavics
bagóhiten - vadházasságban
bojnyik - útonálló. rabló
stírölgeti - hosszabban nézi
cefet - lompos; rongyos
apprehendál - neheztel
bakacsin - fekete posztó, vagy vászon
átall - szégyell; restell
agglant - vénasszony
ampa - bádog kanna
bogárzik - futkároz
arszlán - ficsúr; piperkőc
csepűrágó - silány komédiás (régen tűznyelő)
darvadzó - szomorúan gunnyasztó; kókadozó; kornyadozó
balkörmű - rosszul sikerült
elixír - bűvös hatású ital
vén satrafa - csúf öreg nő
azót - nitrogén
avanzsáló - előlépő
enigma - rejtély; talány
csáva - lúgos áztatólé (nyers bőrökön maradt húsos részek lerohasztásához)
coki - takarodj; hordd el magad
hajsz - bal
csá - jobb
empirikus - érzékszervi ismereteken alapuló
dancs - mocskos
episztola - levél (nyilvános, költői)
Kategória: LÍRA |
Megtekintések száma: 424 |
Hozzáadta:: tokio170 |
Dátum: 2021-10-13
|
|

Akkor indul jól egy dolgos este,
ha látom, hol van a kutya elesve.
Mikor meg nem, hát ráhajtok –
munkakedven dúl az átok.
Munkakedden? Már csütörtök…
munkaruhát ma sem öltök.
A szó elszáll, csak sírás marad –
egy tragédia ez a darab…
Szerintem – s ez nagyon kemény –,
kétféle a vélt vélemény:
(bár nem javít a helyzeten)
az enyém (sem) s a helytelen.
Te se parázz, ha jön a vonat,
kik komolyan veszik magukat
mind bolondok. Hited erős,
kocsid vagány – szélterelős,
kihamuzhatsz igen lazán,
megvár minden apró talány.
Majd nyom egy satut a gyorsvonat,
egy rendszer óvja sorsodat.
Bár, ha minden kötél szakad,
te akaszd fel saját magad!
Hogyha defenzív vagy, mától
nem riadsz a rút kaszástól.
2007. 04. 20.
Kategória: LÍRA |
Megtekintések száma: 444 |
Hozzáadta:: tokio170 |
Dátum: 2021-10-13
|
|
|