Csütörtök, 2019-06-20, 21:27
INTERAKTÍV IRODALMI PORTÁL
Irodalom
Főoldal | Regisztráció | Belépés Üdvözöllek Vendég | RSS
OLDAL KATEGÓRIÁK
EPIKA [57]
Pl: Anekdota Elbeszélés Életrajz Humoreszk Karcolat Kisregény Kistörténetek Levél Mese Napló Novella Önéletrajz Pamflet Paródia Regény Tárca Útleírás
LÍRA [202]
Pl: Ars poetica Dal Elégia Gúnydal Gyászdal Haiku Helyzetdal Képvers Óda Önmegszólító vers Panaszdal Prózavers Rapszódia Szabad vers
DRÁMA [1]
Pl: Abszurd dráma Bohózat Bosszúdráma Burleszk Commedia dell'arte Drámai költemény Egyfelvonásos Kabaré Komédia Közjáték Melodráma Mesejáték Mirákulum Misztériumjáték Monodráma Színjáték Történelmi dráma Tragédia Tragikomédia
ÁTMENETI MŰFAJOK [8]
Apokalipszis Ballada Chantefable Ekloga Életkép Episztola Haláltánc Hosszúvers Idill Panegirikusz Románc Románcos ballada Széphistória Tájköltészet Tanköltemény Testamentum Thriller
FRISS MAGAZIN
VÁLOGATÁSOK
FÓRUMTÉMÁK
  • Így nyír ki minket a munka (4)
  • Hawking: Nincsenek is fekete lyukak (1)
  • Melyek voltak a 2013-as év legjobb magyar könyvei? (0)
  • ÚJ KÉPEK
    Bory-Vár
    Győri utcakép
    Csengettyűk - virágfotó
    Gyerekportré
    Moldova György
    BANNERFORGATÓ
    LINKPARTNEREINK
  • LINKÉPÍTŐ
  • FÜGGÖNY
  • LAKÁSTEXTIL WEBÁRUHÁZ
  • MÉTERÁRU
  • VOILE FÜGGÖNYÖK
  • PATCHWORK
  • ÁGYTAKARÓ
  • ORGANZA FÜGGÖNY
  • TEXTIL ÁRUK
  • TEXTILPONT KISZÁLLÍTÁS
  • FÜGGÖNY MÉTERÁRU BUDAPEST
  • TEXTIL
  • ÁGYNEMŰ
  • DIMENZIÓK
  • LAKÁSTEXTIL
  • KÖVESS BENNÜNKET!
    FACEBOOK OLDALUNK
    CÍMLAP » 2014 » Július » 18 » Bátai Tibor | Platónról, több ülésben
    11:07
    Bátai Tibor | Platónról, több ülésben

    Platón kapualja

    Először s utoljára kísértelek
    haza. Vigyázva, meg ne bánts, másodszor
    mondtad a szemembe, amit megbántás
    nélkül egyszer sem lehet ilyen nyíltan.
    Bár folytak még utóvédharcok, az volt
    a döntő momentum. Meg kellett legyen,
    és pontosan így, hogy most elmondhassuk:
    egymás nélkül is meglettünk egymásnak.

     

    Platón a psziché titkairól

    Kár próbálkoznia, ez a kapualj
    sosem lesz Öné. Idegen felöltőt
    szélesre táró gesztus is hasztalan,
    ha a provokált tisztában van vele,
    mit takar önnön tógája, s mit tart meg
    titkaiból a psziché. Nehéz lenne
    elfojtáson érni, aki publikus
    szövegekben analizálja saját
    motivációit. Akár maradhat
    is — egyáltalán nem feszélyez. Arra
    azért megkérném, Professzor: ne állja
    el a kilátást, és ne traktáljon Jung
    doktort leszóló történeteivel.

     

    Platón az origóról

    Hiba volt szóba hoznom az Öregnek.
    Most, hogy az emlegetett megjelent, már
    egy flashmobhoz is elegen lennénk
    a kapualjban. Önök ketten persze
    máshonnan érkeztek célba – vagy csak: meg –,
    én mindvégig el sem mozdultam innen,
    az origóból. Milyen tanulsággal
    szolgálhatna egy ilyen Önök felől
    nézve valószínűleg dögunalmas
    karakter lineáris fejlődése,
    és milyennel a professzionális
    önmegfigyelés alatt tartott psziché
    hullámvasutazása nekem? Mit is
    mondhatnánk egymásnak olyat, aminek
    érvénye lehetne? Talán meg tudjuk
    állni, s nem zavarjuk egymás köreit.
    Ha kételyei vannak, csak szóljon, Carl —
    szerintem az agg Ödipusz is biztos
    rábólintana, hogy szükség esetén
    Frau Spielreinhez forduljunk tanácsért.

     

    Platón a madárdalról

    Mindenkor tartózkodtam a hallatlan
    szavaktól. Miért akarna túlozni,
    aki a legnagyobbat érinti meg
    mégoly köznapi dologról beszélve
    is? Nem a szó, a logosz-e, amitől
    érthető lesz az érthetetlen, és
    az értelmetlen értelmet nyer? Csak az
    van, ami kimondható. Jól figyeld meg,
    miként ölt alakot az alaktalan!
    Elég megnevezned az érzékekkel
    fogható egyedit, hogy megszólíthasd
    az ideáját is. Metafizika
    a madárdalban — 2 in 1, csupán
    idézd fel, amiről kezdettől tudtál.
    A professzor alig tévedett azzal
    a varázsnotesszel: a szöveget el
    lehet tüntetni, de a viaszon ott
    az összes jel. Kérdés persze, ki hagyott
    rajta elsőként nyomot. Kész szerencse,
    hogy Carl éppen erre házalt kollektív
    tudattalanról szóló tézisével.
    Azért én mégis maradnék a viasz-
    táblánál, az eszményeknél, meg ennél
    a kapualjnál. Itt valahogy sokkal
    könnyebben elő tudom hívni őket.

     

    Platón az ideák természetéről

    Zavarba ejtenek a végletesen
    ellentétes érvek. Mintha múlhatna
    bármi is azon, hogy alkalmaztam-e
    az elvonatkoztatás műveletét,
    amelyről elsőként Arisztotelész
    tesz majd említést. Érdektelen vita,
    nem illendő döntőbírót játszanom
    benne. Fontosabb ennél, hogy megértsék:
    az ideák nem azonosíthatók
    a fogalmakkal, hiszen éppenséggel
    ezeknek ideái. Pusztán annyi
    közük van a dolgok absztrakcióval
    föltárható lényegéhez, hogy
    a mibenlétük pszichés érzetei.
    A megnevezés közbenső állomás,
    zajmentes állapot, a megismerés
    csendje. Az „ágy” egy minden egyeditől
    megtisztított, elvont fogalmat jelöl,
    az idea pedig – például – olyan
    tökéletes ringatózás benne, mely
    pusztán érzéki úton semmiképpen
    sem megtapasztalható. Mégis,
    emlékezhet rá a szerencsés, aki
    ismeri a módját. Magam gyakorta
    itt is ringatózom, ebben a kapu-
    aljban. És ha már „ágy”: az ölelkezést
    sem hagyom ki. De az egy merőben más
    idea. Freud meg Jung eléggé sokat
    beszél róla, s ilyenkor valamiért
    rendre szóba kerül Frau Spielrein is.

     

    Platón az írásról (kérdez)

    Az egészet írod felül, ahányszor
    valamit hozzáteszel. Lehet, csak egy
    árnyalattal lesz gazdagabb, egy addig
    homályban hagyott részlettel pontosabb
    az összkép, ám megeshet, hogy merőben
    új értelmet nyer. Akár szándékodtól
    függetlenül is. Te magad vagy írott
    történeted, a szöveg veled együtt
    alakul, olybá tűnik, kényed–kedved
    szerint. És ha kiderülne: buzgalmad
    csupán annyi, hogy engedsz lefutni egy
    beléd kódolt programot — a cselekményt
    már előtted megírták? Kíváncsian
    vagy kelletlenül folytatnád-e tollba-
    mondás után
    a megkezdett mondatot?
    S elég bátor lennél-e, hogy megkérdezd,
    ki írt engem ebbe a kapualjba?

     

    Platón várakozása

    Mindkettőnknek tartozom vele, hogy be-
    lássam: mióta először hallottam
    felőle, mindennél jobban izgatott,
    miképpen is lehetne becserkészni.
    Kezdetben szándékosan halogattam
    a dolgot, mint az ínyenc, aki csupán
    csipeget elő- és főételekből,
    a desszertre várva. Azután egyre
    többet foglalkoztatott a gondolat,
    hogyan üthetném nyélbe anélkül, hogy
    félreértésekre adnék alkalmat.
    Mindahányszor ugyanoda lyukadtam ki:
    üzenhetnék érte Carllal vagy akár
    a professzorral. Ám mindig vissza is
    hőköltem — ki vagyok én, hogy magamhoz
    rendelhessek bárkit, pláne egy ilyen
    különleges asszonyt. Így továbbra is
    csak a halogatás marad, s a desszert
    egyre fájdalmasabban késik. Pedig
    feltétlenül szót kellene váltanunk
    Sabinával arról, működhet-e úgy
    is a nevemmel társított kapcsolat,
    ha egyszer már beteljesült. Remélem,
    elég kíváncsi lesz ahhoz, hogy mer majd
    elsőként lépni. Van időm kivárni.

     

    Platón bátorságáról (Frau Spielrein)

    Carléktól hallottam, hogy már többször is
    csaknem értem küldött, de valamilyen
    félreértéstől tart. Persze fölöttébb
    bosszantó a férfiúi önteltség,
    amely ennyire kevéssé becsüli
    a másik nem pszichés képességeit.
    Ám zavaróbb ennél, hogy mindhiába
    furdal a kíváncsiság, milyen is
    az a róla elnevezett érzület,
    amely állítólag beteljesülés
    nélkül is egyfajta teljességet ad.
    Lehet, arra vár, hogy majd én teszem
    meg az első lépést. Csalódnia kell.
    Hogyan kockáztathatnék meg éppen én
    egy félreértést a magam közismert
    előéletével? Nem mintha sokat
    adnék a szóbeszédre, de mindenképp
    tekintettel kell lennem azokra is,
    akik köröttem élnek. Nem kenyerem
    a türelem, amit mégis kénytelen
    leszek gyakorolni. Csak legyen miért.
    Most csupán annyi bizonyos – eddig is
    tudtam –, hogy minden kapcsolathoz szükség
    van bátorságra. És Platón tudja-e
    abban a bátortalan kapualjban?

     

    Platón búcsúja

    Még mindig nem jön, én meg mintha ide-
    ragadtam volna, pedig rég elfogyott
    az összes mondanivalóm Carlnak vagy
    a professzornak. Amúgy is kerülik
    a fölösleges szószaporítást, ha
    helyette új esetre vadászhatnak
    a járdán nyüzsgő tömegben. A praxis
    fontosabb számukra az elméletnél.
    Ideig–óráig kedvemre esett
    a szemlélődés, mint akad horgukra
    egy–egy új delikvens, s milyen büszkeség
    tölti el őket ilyenkor – akárha
    ezzel végleg eldőlhetne kettejük
    párbaja –, hogy azon melegében új
    trófea után nézzenek. Már az sem
    igazán szórakoztat, hogy fogadást
    kössek magammal, melyikük jár előbb
    sikerrel. Bár gondolkodni mindenütt
    lehet, azért jót tenne kedélyemnek
    több változatosság. Csak az tartott itt
    ilyen sokáig, hogy úgy tűnt, ez a leg-
    alkalmasabb helyszín, ahol Sabina
    bizonyosan felkereshet, ha akar.
    A hosszú várakozás közben végül
    rájöttem: olyannyira hozzám nőtt, hogy
    valóban enyém lett a kapualj. Így
    bárhová magammal vihetem, akár
    csiga a házát. Megüzentem Carllal:
    mostantól mindenhol könnyen megtalál.

    Kategória: LÍRA | Megtekintések száma: 1499 | Hozzáadta:: Tibor | Címkék (kulcsszavak): Bátai Tibor, Vers | Helyezés: 5.0/1
    Összes hozzászólás: 0
    avatar
    KERESÉS
    STATISZTIKA
    Online összesen: 1
    Vendégek: 1
    Felhasználók: 0


    PORTÁLTAGOK: 75
    KOMMENTEK: 391
    FÓRUM: 3/8
    FOTÓK: 36
    IRODALOM: 276
    HÍREK: 88
    LETÖLTÉSEK: 3
    MAGAZIN: 13
    VÁLOGATÁSOK: 13
    VIDEÓK: 6

    Születésnapok:

    FRISS KOMMENTEK
    A versed szintén csodás etűd. Ritmusával, hangulatával és gondolataival felemelő...

    Az illetékeseknek az a jó, ha minél kevesebb a nyugdíjas. Úgy vélik, ők maguk ki...

    Lebilincselő olvasmány volt. A befejező gondolat pedig nagyon tanulságos. Nagy u...

    Nincs értelme nagy betűket használni, aki gyengén lát, az Ctrl + billentyűkombin...

    Nem szabad átállítani nagyobbra a betűket?


    ÜZENŐFAL
    VIDEÓK
    00:01:54

    Czinege László: Karácsonyi szonett

    • Látogatottság:
    • Összes hozzászólás: 2
    • Helyezés: 5.0
    00:04:46

    Czinege László: kéjpillanat

    • Látogatottság:
    • Összes hozzászólás: 0
    • Helyezés: 0.0
    00:03:14

    Elszívás

    • Látogatottság:
    • Összes hozzászólás: 3
    • Helyezés: 0.0
    HANGOSVERSEK
    [2013-06-18][Hangosversek]
    Becsülj akkor... (4)
    [2013-09-21][Hangosversek]
    Őszi éj Pesten (1)
    [2014-08-27][Hangosversek]
    Mintha kézenfekvő lenne (1)
    ARCHÍVUM
    CÍMKEFELHŐ

    Copyright Irodalom Online © 2019