Fényben látom a régvolt ifjúság tavát;
ahol vize apad, repedezik medre,
mégsem fogja idő, nem éri hervadás,
partján sűrű nádas hajladozik egyre.
Holtág valójában, nem is tó igazán,
s ha áradat jönne, felduzzadna szintje,
cserepes szájamat érintené lanyhán, –
nagy zápor kellene, égi áldás szinte!
Napról-napra borul, minden esőre áll,
a tócsányi emlék mégis egyre tikkad,
álmodtalak csupán - igaz lehetsz talán?
Neved mindörökre az ajkamra szikkad.
Lég ellen forgó a szélmalom,
kutyáját csóváló a farok:
öncélból ugat a hatalom,
ám közösből merít a marok.
Csakis saját hasznát szolgálva
csűri-csavarja az érveket,
fösvényen önt a morc molnárja
apró zsákodba egy keveset.
Földről is sepri a porosat
- nevet rád a kegyes grácia -,
feljegyzi mindig az okokat
társa, a hű bürokrácia.
Bársonyba rejtik el a valót,
s kulisszák mögé bújnak, ahol
koncukként mérik szét az adót,
nem nélkülöz, ki velük csahol.
...
Nézd a sok naplopót - mára -, mind jóllakott!
Szuszogva nyúlnak el, arcukon vaskalap,
testük nyugodt, lelkük előregyóntatott,
de álomba süppedő kezük még matat.
Zümmög a tér,
szétfut milliárd
duruzsló hang atom.
Az éj iszapjába tolnak
virtuális árnyak,
monitor villog...
Újra csak fojtott,
elfúló hangod hallgatom.
A felhorkanó vágyak
csapzott csordáján
füstölög a billog.
Mindemellett néhány kilométerre az otthonunktól dúl a felelőtlenség. Valójában nem történt meg Lőrinci és Zagyvaszántó határában az eternitgyár rekultivációja, sunyít az állam, és lapít Pató Pál is. De ez nem az ő hibája; Ő magyarnak születék, S hazájában ősi jelszó: „Ej, ráérünk arra még!”
Petőfi Sándor: Pató Pál úr (Pest, 1847. november.)
Az illetékeseknek az a jó, ha minél kevesebb a nyugdíjas. Úgy vélik, ők maguk kivételek, nekik nem ártanak a gyilkos azbesztszálak. A szegény településeken sajnos minden harmadik-negyedik ház azbesztpalás. (A Google műholdképeken, igen jól látható.) A lerobbant, régi üzemcsarnokok, elhagyott mezőgazdasági épületek is jórészt hullámpala fedésűek. Az ócska azbesztpala kerítések úgyszintén háborítatlanul porladoznak környezetünkben.
