fekete-fehér,

hömpölygő járólapok,

vibrál a kép,

furcsa állapot.

tapogatózom,

várnak ott.

gyertyaláng,

imbolyog,

árnyak nőnek,

te nem vagy ott.

fekete-fehér

lábnyomok,

hozzád vezetnek,

de nem vagy ott.

kopott ház,

szól a csend,

kopott szó,

mit jelent?

fekete-fehér

szerelem,

ráismerek,

ha keresem.

fekete-fehér,

régi dal,

ölel az árnyék,

mit jelent?

kopott ház,

macskakő,

ellopott az idő.

Az élet kiszámíthatatlanul bonyolult

Délután, de néha éjjel is írom ezt e a történetet, nem azért, hogy nagy író legyek, hanem mert ez a divat, na ugye!
Pár sor magamról: sem pocakos sem sovány nem vagyok, amolyan átlagos szürke emberke, a tükörből szögletes arc, komor tekintet, és kopaszodó szürkeség néz velem farkasszemet, na, ez lennék én.
Sokat nem tudok írni magamról, csak annyit, hogy születtem éltem s ebbe más is belehalt már, hogy a költő szavaival éljek, bár ha a Google-ba beírom ...
Apám molnár volt, a sok zsákolástól a keze eléggé keményen csapott le ránk, ha néha meglegyintett, de ő azt mindig megbánta, mert nem szeretett ok nélkül senkit sem bántani, még az ellenségeit sem. Pedig az sok volt neki, éjjel nappal vitatkozott velük, nem törődve azzal, hogy a közelében nincs senki, csak egy-két játszadozó kisgyerek, vagy egy feleség. Legnagyobb ellenségének a Hazug Gyulát tartotta, akivel még álmában is viaskodo ... Tovább »