
Besurran a repedezett falon,
lopakodik, oson,
ura lesz a romos tanyának,
a ház népének,
minden rozzant háznak,
repedéseken át utat tör
közönyből született könny,
patakká duzzad, gyorsan árad,
folyóként hömpölyög
már:
- felsír a huszonegyedik század.
Roggyant kapualjban lustálkodik
megfáradt kéz és elnyűtt láb,
éhes gyermek keresi anyját:
- ki tudja, hol van? -
talán holnap kap vacsorát…
egy horpadt hasú macska kóborol,
egér nélkül már a padlás,
vízcsobogás, csend, unalom…
itt a szegé
...
Tovább »