Besurran a repedezett falon,

lopakodik, oson,

ura lesz a romos tanyának,

a ház népének,

minden rozzant háznak,

repedéseken át utat tör

közönyből született könny,

patakká duzzad, gyorsan árad,

folyóként hömpölyög  már:

- felsír a huszonegyedik század.

Roggyant kapualjban lustálkodik

megfáradt kéz és elnyűtt láb,

éhes gyermek keresi anyját:

- ki tudja, hol van? -

talán holnap kap vacsorát…

egy horpadt hasú macska kóborol,

egér nélkül már a padlás,

vízcsobogás, csend, unalom…

itt a szegé ... Tovább »