Egyetlen pontra felfüggesztve
Úgy élsz mint gombostűn a lepke
Hiába égtájak célkeresztje
Ha léted egy pontra felfüggesztve
Menekülnöd sincs már merre
Se célja és se értelme
Egyetlen pontra felfüggesztve
Ha elhagy a lélek fegyelme
Hiába száz Isten kegyelme
Egyedül rajtad a világ terhe
Ablakod gondosan beszegezve
Kilépsz a világegyetembe
Egyetlen pontra felfüggesztve
Egyetlen pontra felfüggesztve
Belékapaszkodsz vesztőhelyedbe
Várod a pengét sújtson le a fejre
Egyetlen pontra felfüggesztve
Öltözöl talpig szerelembe
Csillagokkal varrja ki ingedet az este
Egyetlen pontra felfüggesztve
Életre varázsolt ő keltett életre... Tovább »
Mindemellett néhány kilométerre az otthonunktól dúl a felelőtlenség. Valójában nem történt meg Lőrinci és Zagyvaszántó határában az eternitgyár rekultivációja, sunyít az állam, és lapít Pató Pál is. De ez nem az ő hibája; Ő magyarnak születék, S hazájában ősi jelszó: „Ej, ráérünk arra még!”
Petőfi Sándor: Pató Pál úr (Pest, 1847. november.)
Az illetékeseknek az a jó, ha minél kevesebb a nyugdíjas. Úgy vélik, ők maguk kivételek, nekik nem ártanak a gyilkos azbesztszálak. A szegény településeken sajnos minden harmadik-negyedik ház azbesztpalás. (A Google műholdképeken, igen jól látható.) A lerobbant, régi üzemcsarnokok, elhagyott mezőgazdasági épületek is jórészt hullámpala fedésűek. Az ócska azbesztpala kerítések úgyszintén háborítatlanul porladoznak környezetünkben.
