Az emeleti hálószobaablakon a vastag alumíniumredőny koppanásig le volt engedve, ezáltal biztosítottnak tűnt a csend és a sötétség, Leslie ennek ellenére a szomszédban őrültködő kutyák veszett csaholásának beszűrődő hangjaira ébredt. A kretén kutyabanda sehogy sem akarta abbahagyni az agyament reggeli ugatást.
Vasárnap volt, még visszaaludhatott volna, néhány pillanat múlva mégis elhatározta magát, felkelt és betámolygott a szomszédos fürdőbe. A tükörből egy szőrös, kialvatlan aggastyán tekintett rá vissza. Úgy érezte, egy éjszaka alatt tíz évet öregedett.
Hajnalban feküdt le – ugyanis még sokáig böngészte a háborús híreket –, miután megpróbálta felturbózni weboldala szöveges tartalmait, mivel a SEO ellenőrz
... Tovább »
Lehelet borzongat,
október vonaglik végig
testemen furán,
magányos esték
bolyhos zsebébe nyúl
a zavartan mosolygó
céda délután.
Rostélyon sistergő évek –
serceg a hajdan-hangulat,
parázsra fröccsen az idő,
s fellángol néhány
régmúlt pillanat:
Emlékektől részegen
billeg a Nagyváradon
az utolsó 51/A.
Mintha fognák nagyon –
sikoltva fordul át,
felszisszen, megremeg –
leesnek sáska csápjai –
sötétbe fúl az égi nesz.
Egy padra dobja magát –
mint régen – megérkezett
a néhai szerelem.
Nem ölel, nem ad kezet,
fesztelen áll fel, kitér,
lebegve a körút felé halad,
s alakja könnyedén
a tömegre rátapad. ... Tovább »
Száraz a szó, porzik: már öt óra talán?
Útra hullt emberek sietnek szaporán.
Nyitott ablakokból krákogó köhögés
fröccsenve fakad ki, mint megérett kelés.
Beindult a reggel, motorja fúj – dohog,
zsúfolt megállókba bűzös buszként csorog.
Felszállnak torz gépek – álarcukban szépek –
felvert álmukból még magukhoz sem tértek.
Szemközti oldalon, sok gyűrött éjszakás
zsákmánnyal tér haza, mint sikeres vadász.
Van, aki keresett – akad, aki költött,
közelebb férkőzött pénzhez vagy egy ölhöz.
Csöves fordul lomhán, kőre csurran nyála,
bódult álmát őrzi néhány hű strázsája.
Vacka mellett mered három üres flakon,
bíbor tartalmuk – már eldorbézolt vagyon.
A történet az 1980-as évek elején lezajlott "forradalmi" eseményeket eleveníti fel.
Hatan ültek a Nysa mikrobuszban a MÁV laktanya előtt, az akácfa árnyékában.
Fellegvári – a pallér, Tatám – vagy másképp Tut (mint Tutankhamon) – a sofőr, Taxicar – a taxis (akinek ünneplősebb beceneve Demizson), Gabikao – a Közép-afrikai építész (ő friss mérnöki végzettséggel a pallér beosztottja építésvezetőként). Hangosan felröhögve kommentálták a rádióban sugárzott kétórás híreket.
Baxi – a rakodó és Hektor hátul beszélgettek. Várták a munkaidő vé
... Tovább »
Valóban rám haragszol, s nem magadra,
hogy üstökön ragadtam készakarva
minden kis dalom. Nem tudhatom, mit ér
betűm; kútba ejtett szóalom, klisé
alá való vagy talán alávaló,
mit magába rejt, s csupán selejt. Ha jó
vagy épp nem ér Apolló nyomdokába,
hát Istenem… Most itt hagyom csupán csak
pár soron belül, így, egyszerűn adom.
Még játszhatunk felesleges „haragszom
rád”-ot, de nézd el, vétlen az hibázott
kinek gerince nem hajol, amerre
fúj a szél, s mert szülője nem nevelte
másnak, mint tiszta képe önmagának.
Ha kell, batyum veszem halkan, szótlanul,
jó pap is, úgy tartják, holtáig tanul.
Óvatosan áll fel, teste roggyant bürü,
csárdába csalta be – tegnap még – egy gügyü.
Fogytán van élenye, agya bornírt, kába,
fejében cirmol vagy száz dibdáb eszkába.
Mély volt elmúlt este a korcsmai csanak,
hol fád képet vágva csigert osztanak.
Most ciherben fekszik, ingujja csúf vörös,
megfogta éjszaka a nedves álkörmös.
Mellette csapa, távolban cserény látszik,
csiszár öntudata békasóval játszik.
gondolataival bagóhiten vannak,
bojnyik járt éjszaka: nyitva ajtó, ablak.
Stírölgeti zsebét – felöltője cefet,
aprehendálóan vet magára szemet.
Bakacsin öltönye tépett – szakadt pánttal.
segítséget kérjen, amit elvből átall?
Egy agglant jár arra, karján jó nagy ampa,
bogárzik s
... Tovább »
viszket a lábam
térdhajlat körül,
vakargatom bátran
alatta és fölül.
körmöm akad – fura,
mint kaparom magam,
alig vagyok ura –
elkapott az iram.
fogom, mit leszedtem,
ez milyen érdekes?
nézem meglepetten:
megdermedt húsleves.
nyomkodom a helyét,
szemlélgetem lábam –
csepegteti levét,
felszökik a lázam.
valami belém szúrt... ... Tovább »
Szeptember vége felé járt, Kovács határőr korán ébredt az éjszakai szolgálat után. Izgatott volt. Nemrég vásárolt Wartburgja kinn állt az őrs kerítése melletti dűlőúton.
Még mielőtt kinyitotta volna a kantint, kiment az udvarra, az üzemanyagraktár mögé, és onnan szemlélgette a végtelennek látszó alföldi puszta egyetlen csodáját, a homokszín 353-as limuzint.
- Jól illik a képbe, szinte meg lehetne festeni - gondolta, s már elképzelte, hogy másnap eltávra (életében először) a csillogó-villogó autóval fog menni.
Igazából nem lehetett volna a helyőrségen belül autót tartani, de már nem bírt magával, hogy új tulajdonát - amit egy helyi gazdától vásárolt - ne láthassa. Mégis itt támasztotta le a tiltás ellenére.
Lassan bandukolt vissza a kantin irányába, többször visszanézett, kedve lett volna még integetni is a pompás járműnek.
Az ajtót becsaptam
magam mögött
kilincsen bőrcafat lóg
fényesre kopott
szemem árkában a harag
régi ismerős már
rosszízű lepedékbe fulladt
a ki-nem-mondott szó
pedig örömmel
öltöztem valósnak hitt maskarába
álmomban bútorokat tologattunk
de az ébredés rutin
eszkábált pallón inog
az értelmetlen öntudat
nem tudok dönteni
rajtam áll mi lesz
akarok-e veled ugrani.